ELSŐ

És akkor kimondtam az egyetlen olyan mondatot, amit még sosem mondtam - pedig írtam én már le rengeteget és mondtam még többet, nevetve, sírva, ígérve, cigarettafüstöt fújva, vagy a budai semmibe beszélve, a remény mögé, ahol megáll a levegő és nem mozdul az élet - én akkor kimondtam az egyetlent, ami talán először hagyta el a számat egész életemben -

- Nem megyek senkihez sem, amikor végre itt vagy.



- és csak álltunk tovább az esőben, az Attila úton, felettünk az esernyő, az égbolt, zsebünkben a lekezelt mozijegy, és csak ketten voltunk a hatmilliárdból, de mégiscsak az a kettő, amely annyi vágányon, annyi ponton kapcsolódott és annyi keresztezésben vált el egykor, annyiszor ütközött, és annyiszor ment el egymás mellett a körülöttük záporozó szikraesőben, fékcsikorgatással vagy anélkül, én akkor kimondtam ezt a nyolc szót, és valami, valami régóta tartó remegés végre megszűnt bennem -