- És akkor? - kérdeztem, és összeért a homlokunk, én meg arra gondoltam, uramisten, mekkora szempilláid vannak még mindig, ez igazságtalanság.
Rám mosolygott, és az ujját végighúzta az orrnyergemen. Nózi.
- Akkor? - kérdezte. - Én nem félek.
- Én sem - feleltem. - Ez már nem tavaly.
- Már nem az - mondta ő.
És a lepkegyűjtő útjára engedte a lepkéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése