AZ A HAT FOG

- Ezek csövesek - húzta el a száját Orsolya és összébb rángatta magán a khakizöld parkát.
Követtem a tekintetét - valóban, a passzázs alatt igen szakadt társaság vonult el, kezükben kannás bort lóbálva. Voltak összesen vagy hatvan évesek. És heten voltak.
Összevont szemöldökkel próbáltam meg visszaemlékezni, mikor is éltem a "bulizós" korszakomat. Bulinak számít a stégen bort inni és dalocskákat énekelni az osztállyal? Mert akkor gimis koromban. Mondjuk akkor sem kannás borral. Általában. De telefonról játszott Guettával pláne nem.
Ennyi? Ez volt az össz buli? Ja meg ezen a nyáron. Egyáltalán, lehet szakaszosan csinálni az ilyesmit?
Ez normális? Mindegy.
Mindenesetre úgy éreztem, nincs erkölcsi alapom leszólni őket. Én emlékeztem még egy-két csúnyább estémre. Csak abban reménykedtem, hogy mások már nem.
- Figyelj - kezdte nekem, én meg felkészültem valami nagy hírre - voltam a héten fogorvosnál, és egyrészt nagyon féltem...
- Miért pont a fogorvostól? - kérdeztem. - Miért a fogorvostól fél mindenki?
- Nem tudom, de mindig rohadtul ideges vagyok.
- De te minek? - néztem Orsolya szabályos, hófehér fogaira - még én sem félek, pedig nekem olyanok a fogaim, mintha összevesztek volna egymással.
- Nem is az - mondta ő -, hanem hogy van hat darab lyukas fogam.
- Mennyi?? - kérdeztem elhűlve, mint a lottóreklámban.
- Hat - felelte, perverz módon némi büszkeséggel, hogy sikerült ennyire megdöbbentenie. Apró örömök az életben.
Egyrészt próbáltam diszkréten belebámulni Orsolya szájába, másrészt pedig eszembe jutott, ki Orsolya barátja. Aki az én volt barátom. És akit én is ismerek.
- Orsi - kezdtem növekvő balsejtelemmel - Orsi, mondd, hogy Balázzsal utána nem számoltátok meg a lyukas fogaid.
Csend.
- Háát - kezdte felháborodottan, aztán váltott - nem.
- Na persze.
- Nem számoltuk meg, hanem belevilágított a telefonja vakujával a számba.
- A telefonja vakujával. Legalább az utcán?
- Dehogy!
- Hanem?
Orsolya elvörösödött.
- A vonaton. Úton hazafelé hozzájuk.
Itt már elröhögtem magam.
- És utána megnéztétek az ő fogait is, nem?
Orsolya hevesen kussolt.
- Igen - mondta végül kényszeredetten.
Ránéztem. Visszanézett. Végül mindketten röhögtünk.


Hazafelé menet reggel ötkor azon gondolkodtam, hogy milyen jó, amikor két ember így összeillik. Azt hiszem, valahol minden Orsinak van egy Balázsa, vagy nem is tudom, a legtöbb embernek van egy párja, aki tényleg kiegészíti őt. Hogy talán nekem is van valahol valakim.
Bár nem tudom. Nem érzem magam hiánytalannak. Azt hiszem, annyira erős vagyok, hogy az már ijesztő. Nehéz lehet egy kemény nőt szeretni. Még lyukas fogaim sincsenek.
Lehet, hogy felmerül benned a gondolat, hogy a volt barátom barátnőjét hogyan kedvelhetem. Hát így. Mert ennyire összeillenek. És mert felnőttek vagyunk és örülök, hogy ők együtt vannak. És mert körülöttem általában minden kicsit fura és összevissza.


Szóval valószínűleg mindenkinek van valahol valakije. Nem tudom, nekem mim van, talán a blog. Az biztos, hogy fel tudok sorolni jó pár dolgot, hogy miről nem szeretném, hogy legyen (és itt most nem a nemi betegségekre és az ortopéd cipőkre gondolok). Fel tudok sorolni pár elrettentő példát - a kedvencem az volt, aki azt mondta, nem szokott gondolkodni, mert nem emlékszik, hogy hallaná a saját hangját a fejében, de szokott álmodni néha - de ezeket ráérek kifejteni.


Örülök ezeknek az összeillő pároknak. Ők valahogyan úgy vannak együtt, olyan magától értetődően, mint ahogyan a zoknit is párban kapod, ahogyan a befőttesüvegeknek van tetejük. Olyanok együtt, ahogyan a citrom jár a tekilához - és a só, vagy a fahéj és a narancs, ez már a tekilától függ. Egyszerűen együtt vannak, egységet alkotnak, és amikor rájuk nézel, akkor tudod, hogy működik köztük minden, ami lehetséges.
És ez jó.


És én? Én nem tudom. Majd lesz, ha lennie kell, én ezen már nem izgulok.
Addig meg? Addig meg annak örülök, hogy legalább nincsenek lyukas fogaim. Bár a szeretet egyik legcreepybb - és valamiért egyik legromantikusabb megnyilvánulását is kívül tudhatom az életemből. Igazából nem is bánom. Mindig lesz majd valahogyan. És ha nem?


Akkor majd lesz Cirmi meg Tappancs meg Nyávi és Kormi.