Azt hiszem, itt volt az ideje, hogy kiszálljak. Hogy szépen abbahagyjam a hibák gyártását, hogy ne utáljak másokat régi dolgokért. Egyszerűen elegem lett abból, hogy gyűlik bennem a feszültség. Hogy húszéves hibákat hánytorgassak fel másoknak, direkt ne olvassak leveleket, és rögeszmésen ismételgessem, hogy tényleg nincs szükségem senkire. Nem vagyok kiborg. Tényleg gyenge vagyok, félek a sötétben, szoktam sírni, érzékeny vagyok, rengeteg mindentől félek, és már rohadtul elegem van abból, hogy keménynek kell lennem. Már nem érdekel az egész.
Azt hiszem, valahogy túlkeménykedtem magam. Felesleges volt az egész. És vannak dolgok, amik miatt dühös vagyok, és csalódott és úgy érzem, egy csomó mindenből kimaradtam, és mérges vagyok, de ez az egész nem fog visszacsinálódni. Túléltem valahogy, és kész, vége. Szükségem van segítségre, mint másoknak is. Szükségem van szeretetre és támogatásra és igenis néha kell, hogy valaki összekaparjon, mert tényleg nem vagyok kiborg. Hát ennyi. Beismertem. És a világ - azt hiszem - egyáltalán nem is dőlt össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése