SZERDA VAN, AZ IDŐ KISSÉ VIHAROS

Nem szereti egyébként, ha róla írok, úgyhogy nagyon ehhez tartom magam. Elég érdekes pedig, mert bloggerként, Masnisként, meg minden más egyéb szirszarként mindig úgy éreztem, muszáj megosztanom az egész életem a közösségi platformokon. Ez egy ideje megváltozott. Ez  bejegyzés is azért született meg, hogy tudjátok, mi van nagyjából velem, ki főz nekem kávét reggel, és miért érzem azt, hogy átölelném az egész világot, ha volna olyan.


Zoltanne. Hogy miért, fogalmam sincs, bár minket megválaszolatlan kérdések jellemeznek - pédául hogy minek is áll le velem egy ilyen Vogue-címlapra illő, már-már illegálisan szexis úriember. Mindegy már, elengedtem az ilyen kérdéseket. Zoltanne hozott nekem szív alakú kavicsot Dunaföldárról, Zoltanne fotózik, a kedvenc filmje az Egészséges Erotika, és oda meg vissza van Boriszkáért.
Érdekes, mennyire keveset tudunk egymásról. Nem ismerjük a száraz tényeket, nem tudjuk, hogy a másik milyen volt életének szakaszaiban, kivel randizott, kivel nem, kibe volt szerelmes, mikor kelt fel úgy, hogy nem tudja folytatni, húzta-e már fel magát a padlóról, és hogy szereti-e kilyukasztgatni a buborékos védőzacskót (mindenki szereti). Ezek a dolgok már nem is számítanak.


Azt hiszem, nagyon rosszat tett nekem egy bizonyos októberi dolog. Azóta nem bízom meg az emberekben, meg vagyok róla győződve, hogy az élet minden csukott ajtó mögött ott vár egy puskával a kezében, hogy mikor kaphat el és lőhet le végre. Meglepetés! - mondaná, és egyikünk sem nevetne.
Szilágyi tanár úr azt mondta nekem, hogy ezt így nem lehet csinálni. Egy januári vizsgán azt mondtam neki, nincs nagy Ő, nincs szerelem, csak néminemű ragaszkodás. Hinni felesleges. Család szintén.
Szóval azt mondta nekem, hogy ez szar, amit csinálok. Hogy higgyek egy kicsit. Bízzak.
Mint anno tréningen - felálltunk a pad tetejére, becsuktuk a szemünket, és hátrazuhantunk. És valaki mindig elkapott minket.


Azt hiszem, ezt fogom most csinálni. Valami ilyesmit. Először majd talán nem a pad tetejére fogok felállni, hanem helyben próbálkozom majd. Aztán meglátjuk.