van, amikor jó emlékezni, és van, amikor nem.
oka volt, hogy nem írtam majdnem húsz napja; a dolgok rohannak előre, minden gondolatom a jövőmön jár.
választás előtt állok. több életet élek egyszerre, és mindegyik mintha egy kicsit külön lenne a többitől - tévés vagyok, divatblogger vagyok, sohós vagyok.
a fashionblogger a humanic-bemutatóról ugyanaz a lány, aki smink nélkül, virágos cicanaciban és minnie egeres pólóban punnyad a kanapén; a nagyszéjú hostess ugyanaz, aki a wcbe zárkózik be és rogy le a padlóra egy heves vita után. megosztott vagyok, akár az óra.


azt hiszem, a sors/Isten/akárki más, szóval onnan fentről valaki nagyon szeret engem. és ezt most azért mondom, mert az utunkba küldte a legfantasztikusabb mentort, akit az ember kívánhat.
és lehetőségeket látok. terveket, akaratot, utakat, célokat. és ami igazán fontos - hosszú távra.
én ezt akarom csinálni.
látom ám az emberek arcát, mikor azt mondom, hogy "van egy életmód- és divatblogom", látom a megvetést, hogy uramisten, ennek arról szól az élete, hogy mikor mit vegyen fel.
ez nem igaz.
az én életem arról szól, hogy olyannal foglalkozom, amit szeretek csinálni; hogy néha nyűg, de annyi visszajelzést kapunk az olvasóktól, hogy a legszarabb napon sem gondolom azt, hogy kiszállok, további jó mulatást.
egyszerűen muszáj csinálnom. mert imádom. mert érzem, hogy értelme van.


igaza volt a jutkának; az élet egy nagyon, nagyon hosszú folyamat, és nem mindig térül meg rögtön a dolgokba belefeccölt energia. de ha előbb nem, akkor utóbb meg fog.


én remélem, hogy ez így folytatódik majd.