édes élet (?)

csinálhatod jól és szarul is. egyszerűen ennyi a hatalmas tanulság, a konzekvencia, minden, ami a népmesék végéről hároméves korunk óta visszaköszön. ez az, ami után egész életedben kaparsz, nem pedig a pénz, a nagy verda, amit lehet így meg úgy pimpelni, nem a panorámás lakás a budai várnál. hanem a tudat, hogy jól csináltad-e az egészet. és sajnos csak a végén fogsz erre rájönni, vagy a lélegeztetőgépen, vagy otthon, a becses családtagjaiddal körülvéve. ez az egész játék valóban nem túl tisztességes - de ha előre tudunk mindent, akkor könnyebb lenne? állítólag nem attól olyan izgalmas az egész, hogy állandóan meglepetések (értsd: váratlan pofára esések) érnek minket?


édes élet
hajnalban úgy hazamenni a deák térről, hogy olyan emberekkel voltál, akiket szeretsz kedvelsz, vagy valaki olyan mellett ébredni, akiről biztosan tudod, hogy a következő ötszáz évben is őt akarod elsőként reggel látni magad mellett. amikor a macskád büszkén leteszi a döglött pókot a papucsodra, nos, a maga egészen bizarr és perverz módján ez is édes élet. megtalálni a számot, amit a hádában hallottál és csak három szavára emlékszel, meg hogy egy pasi énekli - édes élet. levelet kapni ismeretlenektől, hogy olvasnak; úgy menni először valahova pesten, hogy nem tévedsz el; amikor a villamoson random emberek megdicsérnek, hogy milyen szép vagy (és itt nem az unatkozó pedofilokra gondolok); esőillat; warga arca amikor meglátta az új lakást; ücsörögni a rózsamintás kisfotelben ölben a laptoppal, kézben a kávéval és csak írni; olyan cipőt találni, ami egyből beleszeretős; látni anyukádat másfél hónap után; olyan olcsó rozét találni ami finom is; pozitívan csalódni valakiben; felfedezni, hogy sunyiban nőtt öt centit a hajad; először őszillatot érezni; pulcsihordó idő; amikor a cicád dorombolva felugrik az öledbe; úgy menni a kettes villamossal a dunaparton, hogy magadénak érzed a várost, ahol laksz; olyan zenét hallgatni ami passzol az utazáshoz


annyi meg annyi érv mellette és úgy egyáltalán, az egész mellett