bakancshordó idő;

igen, végre hűvös(ebb) van, élmény volt tegnap az átázott saruban hazagengelnem, aztán a pokoli szomszédokkal múlattam az időt, és legújabb szerelmemmel, az ebayjel nyomtam. mert igen, végre találtam egy helyet, ahol az így is botrányosan alacsony költségvetésemet még jobban lenullázhatom DE nem baj, mert végre van puffos ujjú aranygombos blézerem (enélkül nem ember az ember, feltétlenül szükséges és elengedhetetlen egy ilyet birtokolni az életben maradáshoz) és egy ilyen micsodákkal teli karfux, ami minden lépésemre megcsörren vagy nyolcszor (természetesen ennek fontosságát sem lehet megfelelően és eléggé hangsúlyozni). meg is mutatom őket, mik miatt is fogok éhezni.

azért hozzá tenném, hogy a karkötő másfél dolcsi volt (vidáut postaköltség), a blézer meg kettő (plusz tíz dolcsi postaköltség). úgyhogy nyálcsorgatva várom a postás nénit/bácsit.

mindig is szerettem volna olyan igazi, jó családot, tudjátok. ezért akadok ki az olyan sorozatoktól, mint a hetedik mennyország. nem értem, hogy egyeseknek miért jut minden, másoknak pedig egy nagy összevisszaság, és lehet erre azt mondani, hogy legalább minden helyzetet megtanultam kezelni, de akkor is vannak olyan dolgok, amik nekem nem adattak meg, és nem is fognak, akkor sem, ha elhatároztam, hogy én hogyan fogok a saját gyerekeimmel viselkedni - mert akkor már szülő leszek.

szeretem ezt a hűvösebb budapestet, remélem, a bakancsomat is fel tudom venni ma, és csövesként tudok leftetni a park jegypénztárában, tovább építve az emberekben a rólam amúgy is kialakult überkellemes első benyomásokat. 

mindjárt három óra és még ágyban vagyok, kábé tíz órát aludtam, most eszem meg a joghurtomat és a tejeskávémat vedelem, nolácska a rózsaszín paplanomon dorombol (kis szürke foltocska), két óra múlva indulok dolgozni...

mert mindenki egy perccel tovább akar élni

egy perccel tovább, mint ahogy megéli...