2013. július 2., kedd

WHAT GOES AROUND, COMES AROUND;



Amit teszel, az később visszaüt rád. Néha ráhúzod az emberekre a rolót, aztán ők fogják ugyanezt tenni veled. Ha sokáig nem számíthatsz valakire, akkor már nem fog kelleni a hirtelen előkerült törődése. Van, amit meg tudunk bocsátani, és van, amit nem. Van, amikor tudunk nyitni, máskor pedig ezt érezzük a világ legnehezebb dolgának. Néha jó esélyt adni másnak, máskor pedig arra is képtelenek vagyunk, hogy felvegyük neki a telefont.


Biztos vagyok benne, hogy van karma, vagy bármi. Amit adunk, az szépen visszajön hozzánk később. A jó és a rossz is, minden. És azt is tudom, hogy esélyeket kellene adnunk másoknak. Lehetőségeket, hogy tisztázzák magukat, hogy bizonyítsanak, hogy megmutassák, ők tényleg szeretnek minket. Különben mi sem fogunk esélyt kapni másoktól.


Annyira könnyű azt tanácsolni másnak, hogy bocsásson meg. De egy kapcsolatnak ezer és ezer oldala van, nem fekete-fehér az egész, hanem ezer és ezer színárnyalat szövi át az egészet. Nem tudjuk, kinek mi fáj, melyik szívkarc kié, mikor mivel bántottuk meg a másikat. Csak a saját sérelmeink lebegnek a szemünk előtt, és lehet ám ülni rajtuk meg dédelgetni őket, de lehetünk bátrak és merészek, és el is engedhetünk mindent, ami fáj.


Én nem tudom, melyiket fogom tenni. Lezártam és elítéltem az egészet, nem ülök rajta, de úgy kezelem, mint életem olyan részét, amiből megpróbáltam a legjobbat kimenteni, a többit pedig kiszórtam a szélbe, hadd vigye magával. Sokszor magunkban hordozzuk a felgyülemlett dühöt, és idővel a helyzet egyre rosszabb lesz. Meg kell értenünk egyszer, hogy akik bántottak minket, később magukat is fogják. Hogy nekünk kell valóban nagylelkűek lennünk velük szemben, mert minden, amit teszünk, vissza száll majd ránk.



A megbocsátás művészet. Semmi nem mutatja jobban valaki nagyszerűségét, mint hogy tud bocsánatot kérni és megbocsátani. Ezek az dolgok - noha alapvetőeknek kellene lenniük - ritkák és különlegesek. Ne mérgezzük a saját életünket. Felesleges. Le kell tudnunk és el kell engednünk őket, mert senki sem szeretne egy fájdalommal és feszültséggel és visszafojtott dühvel teli életben élni... Mindenkinek jár a teljes, gyönyörű élet. Fájdalom nélkül. A fájdalmat néha mi magunk teremtjük - épp ezért a mi feladatunk is megszüntetni azt.


Légy bátor. Légy nagylelkű, merj boldognak lenni. Kérj bocsánatot! És bocsáss meg.







1 megjegyzés:

Varga Zita írta...

Köszi Eszter!
Pont egy ilyen bejegyzésre volt szükségem! Körülbelül egy órája vesztem össze a legjobb barátnőmmel, mert megsértődtem valami tök apró hülyeségen. Hála Neked, most már összekaparom magam annyira, hogy megbocsássak neki, ha már bocsánatot kért egyszer.
Zita