2013. február 12., kedd



BIZALOM.


mennyire fontos és alapvető dolog; aztán mégis, mint a hegymászós filmekben, amikről normál esetben mindig elkapcsolok, eljutunk valahogyan oda, hogy az egyikünk lóg a szakadékba, a másik meg vacillál, hogy elengedje-e a kezet, aminek tulajdonosa vagy lezuhan, vagy magával rántaná a másikat is a mélybe. nem bízunk meg egymásban, hiába is állítjuk azt. és vannak olyanok is, akik túl könnyen bíznak. mindent. kutyát, macskát, titkot, életet. ők azok, akiknek a filmekben a kezét fogják, és ők lógnak a szakadékba.
és vannak azok, akik egyáltalán nem bíznak. nem csak kutyát vagy macskát vagy titkot; semmiben és senkiben nem bíznak meg. semmit sem adnak ki. valahogy mindig ők fogják a kezet.








Nincsenek megjegyzések: