születésnapomra cézétől


" január negyedike van, ami azt jelenti, hogy Meyernek születésnapja van, vagyis ma hagyta maga mögött a tizenéveit (igaz, még van egy éve, hogy amerikában is a saját gyámja legyen). nem mondhatjuk, hogy ezt a 20 évet eddig úgy élte, hogy senkinek fel sem tűnt, hogy csak ült a kis szobájában és nem zavart sok vizet, mert már-már hihetetlen módon, amerre megy, ott feltűnést kelt, emlékszem, amikor először találkoztunk kapolcson, odajött hozzám egy random srác és megkérdezte, hogy "annak a szőke barátnőmnek nincs-e pasija".
sokat költözködött egy városon belül, sőt, járt városról városra, jelenleg valahol magyarország legnagyobbjában éli a korántsem szürke mindennapjait.
el tudom képzelni, hogy egyszercsak ír egy bejegyzést, hogy tegnap kiköltözött am(e)szterdamba, ne várjuk meg, mert világgá ment, de majd jön.
nem kell ezen meglepődni, sőt, félteni sem kell, mert ő túl makacs ahhoz, hogy bármilyen probléma is az útját merje állni, elvégre a staystrong filozófiai irányvonalat követi. elmondhatnám, hogy menthetetlen koffein és nikotin-függő, hogy egy gangos házban él,
amit szerintem a plafonig töltene mopszokkal, hogy a tívíszeksön oszlopos tagja,
hogy vörös rúzs nélkül nem is lép ki az utcára, szóval elmondhatnám, de nem ez benne a lényeg. hanem mert olyan, mint az szjg-ből a kinga, aki ha kell, felrázza az embereket a nyamvadt kis életükből, hogy hagyják abba a kesergést, döntesenek és létezzenek,
ne csak lézengjenek.
igaz, félnék ott aludni nála, mert a végén engem is egy plüssel püfölve ébresztene.

lényeg, hogy Nagyon Boldog Születésnapot, te Fő-Masnilány, és figyeld meg, hogy sok-sok év múlva majd a rádióban bemondják, hogy:
"január negyedike van, ezen a napon született Meyer Eszter-Virág, egy felhő sincs az égen, a nap okkersárga, a mennybolt türkizkék".



nem sírok már egy ideje. viszont ha egyszer véletlenül mégis könnyek szöknének a szemembe, elhomályosulna a tekintetem, és remegni kezdene a hangom, nos ez lenne az.
emiatt kotorásznék a táskámban kétségbeesetten papírzsebkendő után, ezt olvasnám el ezredszer is, arra gondolva, hogy tényleg ilyen vagyok? ilyen lennék én, meyer eszter-virág, született ezerkilencszázkilencvenhárom január negyedikén? én? a meyer? hát van, aki ilyennek lát a rengeteg hibám, az önzésem, a hisztériáim, a szeszélyeim ellenére?
nem, nem sírok. ahogyan akkor sem sírtam, amikor a hetvenes troli megállójában, kulcscsomóval a bal kezemben, telefonommal a jobbomban elolvastam. 

csak valami belement a szemembe kicsit. a lelkembe. valahová.


én köszönöm.