otthon, a régi fotóimat nézegetve jöttem rá, hogy most készülnek rólam azok a fényképek, amik anyámékról készültek fiatalkorukban, és amiken könnyesre röhögtem magam. anyám a kimentett fotókat őrző pendrive-ra a következőket írta rá: "eszter photos 1932-től". csak a jóindulat.
de egyébként majdnem 1932. január 4-én húszéves leszek - pénteki nap, ha címet akartok, írjatok rám, és küldhetitek a gifteket - szóval húsz leszek, és most taposom utolsó tizenéves napjaimat.


mostanában egyre többet gondolkodom azon, mégis mi a jó eget sikerült letennem eddig az asztalra, és ami azt illeti, a válasz mindig az, hogy semmit. fel tudok mutatni exeket, macskákat, hajszíneket, írásokat, minden szart, amit bárki más, de az az igazán nagy valami még várat magára. ha lesz egyáltalán.


most mi van? mr. o'pamacska van, vagy lesz, vagy vagyunk valahogy, a presszós összeveszés, a cheers, a tekitekitekila, a kézfogás, kő-papír-olló, budapest, a fények, az arany marlboro kavarodásában valahol. valahol. ennyi. és jó. így vanni. lenni.


megkaptam életem legjobb kariajiját. igen, kariaji. a szó, ami a köszcsi, a szupcsi és a puszcsi után végre megrepesztette garab ellenállását, és majdnem könnyekre fakasztotta őt. szóval kariaji: telefonkagyló a mobilomhoz. imádom. kellett.must have.

   

ezt az évet munkanappal zárom. egy doboz cigarettával, valószínűleg több karton energiaitallal, hostessegyenruhában. nem úgy, mint tavaly, mikor gondolatban körbejártam a fél országot, és talpárból végül szentes lett, gold, szipka és pezsgő. akkor elsős voltam, pár kilóval nehezebb, és fogalmam sem volt arról, mi lesz, ahogyan most sincs. viszont eltelt egy év, megrepedt többször is az életem, és nyakig ültem a szarban nem egyszer, elhagytak, kirúgtak, kicsesztek velem, és én is kicsesztem másokkal.


de nem volt rossz év ez a 2012. igaz, hideg volt és alkoholgőzös, kávés, költözős, békásmegyeri és hetedik kerületi, zokogtam a hetvenesen nemegyszer, üvöltöztem telefonon másokkal és üvöltöztek velem, volt pénzem vagy nem volt, én csalódtam és bennem is csalódtak. de mégis. megcsináltam. megcsináltuk. itt voltam.


nincs több hozzáfűznivalóm. majd mennek a dolgok, legalább rend van a szobámban, még mindig sírok a titanicon, és valamelyik nap úgy tűnik, tojáslikőrt fogunk főzni o'pamacskával. vagyis ő. én majd nézem, és haszontalankodom.


kéne valami idézet ide. a végére. valami szép zárás, hogy azért mégiscsak jól érezzük magunkat. de nem. most nem megy. majd lesz valahogyan!