tizenkilenc évesen, kilenc hónaposan és hat naposan magaménak tudhatok/magam mögött hagyhatok
egy macskát
egy albérletet rám eső x négyzetméteres szobáját
egy közepesen szar blogot, háromféle portálon
egy Masnit
egy hétfőn első születésnapját ünneplő tetoválást a bal csuklón
egy rakat pöttyös könyvet
egy másik rakat nem pöttyöset
egy érettségi bizonyítványt
egy fél nyelvvizsga bizonyítványt
egy drámais valamit
egy gardróbot
mindenféle cifetcafatot meg fecnit, ami megmagyarázza, hogy anno miért buktam meg matematikából és kémiából
teleírt füzeteket, melyek megmagyarázzák, miért voltak üresek az órai füzeteim
az évek során gondosan felépített és ápolt mopszfanatizmust
exszerelmeket
sasos meg címeres útleveleket
mosómedvés nyakláncot, kevés létszámú barátot, koszos zoknikat, egy félig kész babaházat, mindenféle kis dobozokat, nagy szavakkal dobálózást, kis dolgokkal mellétrafálást, ezervalahány fb-ismerőst, ebből ezer feleslegest, töltőtollakat, a beléjük való patronokat, határidőnaplókat, mindenféle bölcsességet, van, amit én adtam, mást pedig viszont kaptam, simogatást, kedvességet
meg valamit, ami miatt egyszer talán véget ér majd ez a céltalan bolyongásom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése