2015. január 16., péntek

LEFT;


A JELEK, HOGY EZ MÁR NEM AZ

# Ma hajnalban láttam egy kék Suzukit, pont olyat, mint a tiéd, pont ott, ahol te parkoltál korábban. A te kocsid piros volt. Megálltam, és néztem a Suzit, és arra gondoltam, ez már nem a te helyed. Talán sosem volt az. Mindig csak feltűntél itt, az alagút utáni kanyarban, én pedig átrohantam a piroson, és beszálltam az anyósülésre. És csak mentünk, amerre láttunk.
Ez már pont nem úgy a te helyed, ahogyan eszembe sem jutsz már.
Talán az utolsó fájdalom tüntette el az elsőt.


# Taszítasz, mint a két egymás mellé tett mágnesen a piros végek egymást.



A JELEK, HOGY EZ TALÁN AZ

# Futottam a félbetépett egydolláros után, és arra gondoltam, pont így futok néha utánad, és te talán pont így futottál utánam. Nem játszom - mondtad nekem, és hátradőltél. Játszol ám, te fasz, gondoltam én, és felvettem a koszos földről a koszos pénzt, és betuszkoltam a pénztárcámba.



A JELEK, HOGY NINCSENEK JELEK

# A molylepke - vagy éjjeli lepke, nem is tudom, mi már, nevezzük nemes egyszerűséggel Lepkének - lassan másfél hónapja telel a konyhánkban. Már egészen megszoktam a jelenlétét. Múltkor kimentettem a mosogatóból. Nehogy már nálunk legyen öngyilkos, ha eddig még nem sikerült megölnöm véletlenül. Kicsit tisztelem egyébként. Amikor kihalásztam a vízből, láttam rajta, hogy pont úgy küzdött, ahogyan én tettem az elmúlt két hónapban. Meg egyébként is - itt nem lehet csak úgy ingyen meghalni.






Nincsenek megjegyzések: