ÉVA ESŐ // 2011

2011 - a stílus változott, az érzés maradt.

_____________________________________________________________

mióta írom a masnin a nők, akikre felnézünk-rovatot, egyre jobban szeretnék írni a saját anyukámról. számomra - bár ezt neki sosem vallanám be - ő egy példakép. csinál olyan dolgokat, amik nem esnek nekem jól. én is teszek így néha. viszont nem attól példakép valaki, hogy csak jó dolgokat tesz, és sosem téved. attól példakép, aki.

az anyukám egyszer azt mondta nekem, nagyon nehéz anyának lenni. nehéz eldönteni, mikor rugdossa és nyomja előre a gyerekét és nevelje, és hogy mikor viselkedjen vele haverként.

azt tudom, hogy az én anyámnak különösen nehéz lenni, mert nem lehet velem beszélni, becsattogok a szobába és bevágom az ajtót, sose vagyok otthon, ha igen, akkor meg látványosan nyűglődöm, és elég nehéz néha megértenünk egymást, mert vagy túlságosan hasonlítunk, vagy túlságosan különbözünk. minden hibája és minden pozitív tulajdonsága ellenére, ő az anyukám. aki felnevelt, és ráadásul hogyan. egy erős nő, akire mindig gondolhatok, ha feladnám, és motivál, hogy egy ilyen anya mellett nem mondhatok le az álmaimról, és nem mondhatom azt, hogy oké, ennyi volt és én most befejezem a dolgokat. mert olyankor eszembe jut az édesanyám, aki a semmiből indult, és most ott van, ahol; és a semmiből nevelt fel, és mindent megkaptam kiskorom óta az égvilágon. és ettől mindig erőre kapok.

anya, te már elmondtad nekem, hogy nehéz anyának lenni. a te lányodnak is nehéz lenni. néha ott a nyomás, hogy leszek-e olyan, mint ő? anya lányának lenni határozottan nehéz. mert anya tévés volt, anya újságíró volt, anya blogger. és micsoda véletlen, anya lánya tévésnek tanul, anya lánya blogger, anya lánya a masnit írja. na ezért nehéz ez. mindig félek, hogy megkapom, mennyire hasonlítunk, és mindenki anyát fogja látni anya lányában, pedig anya lánya mindig is azt szerette volna, ha saját maga miatt ismerik el.

anya lánya szeret anya lánya lenni.
mert olyan anyukája van, aki igaz, hogy néha nem tudja már követni, miről hadovál neki a lánya, mert - anya kifejezéséve élve - “gyorselbeszélő üzemmódra” van állítva, és néha elfelejti, hogy nem anya lánya imádja a tükörtojást, hanem a kisherceg, anya fia. néha összekeveri a neveket is, mert ömlesztve kapja tőlünk az információkat.

anya szereti képkeret nélkül, csak úgy felnyomni a falra a fényképeket. ezt anya lánya is megörökölte.
anya szereti a cydert, a “csúnya cipőket” - és most anya szavaival éltünk - a lánya kötött sapkáit, a kék fesztiválbarátot, ami mindig megy anyával szinre és thealterre és minden egyéb tájára meseországnak.
anya is szereti a tejeskávét, és nagyon sokat iszik olyat.
három másodperc alatt képes elkészíteni egy bögrével, becukrozni és elfogyasztani. ezt az x-men skillt anya lánya is örökölte.
anya szereti kispált és cseh tamást.
anya lányának az első emlékeiben cseh tamás és kispál szól.
anya szereti a koncerteket is, és anya lányának az összes barátja szereti anyát, és irigylik anya lányát.

anya kiskorában balkezes volt. anya szeret olyan fotókat a hűtőre kimágnesezni, amin a lánya úgy néz ki, mint egy bölény. ezeket a képeket anya lánya szokta eltakarni, gondosan egymásra csúsztatott papírdarabokkal.

anya és anya lánya nagyon hasonlítanak.

adina egyszer azt mondta, rögtön felismerte a szülőin anyát, és tudta, hogy ő kicsoda.

anya képes hazahurcolni négy kiló kagylót mallorcáról, mindezt arany marlboros cigarettásdobozokban, aztán hangosan kacarászni anya lányán, aki az összes dobozt megnézi egy kis dugicigi reményében.

anya és anya lánya nem mindig vannak jóban.

néha üvöltözve veszekednek egymással és teljesen egyformán viselkednek és ugyanazokat mondják egymásra és lecsapkodják a telefont.
máskor pedig együtt lelkiznek a konyhai üvegasztalnál.

anya lánya már kiskorában észrevette, hogy anya más, mint a többi anyuka.
anya nem szereti a kosztümöket. anya sose szidta le a lányát, ha hármast vitt haza, vagy négyest, de azért nagyon szigorú volt, ha irodalomról volt szó, és néha rendesen lehordta a lányát, ha nem iparkodott a reál tantárgyakból.
anya tudja, hogy a lánya nem tud se számolni, se osztani, se szorozni.
anya se tud. és ezt ő mondta.
épp ezért ugyanúgy örült a matek kettesnek, mint a lánya.
anya lelkesen járt a lánya előadásaira. sírt az osztállyal az utolsó darabon, és le is fényképezett minket. titokban fotókat posztolt ki a peacemakerről. ‘loveyouall’ - írta alájuk.
anya tudja, mennyire fontos a lányának az osztály. Az Osztály.
anyának is fontos az osztály, mert a lánya itt volt a legboldogabb.
anya tudja, hogy ki kivel járt az osztályból, ki milyen cigit szív, és jól elbeszélget az éppen nálunk ücsörgő osztálytársakkal a zenéről, a tanárokról, könyvekről, mindenről.

anya lánya tényleg nem szokványos anyuka.
szereti a farmert és futni jár - ez akkor a legszebb, mikor anya lánya már négy órája teped a kanapén és csipszet töm magába a tévé előtt, és anya hazaér tetőtől-talpig áramvonalasan, mert most futott le 673524199 kilométert.

anya lányának ugyanolyan zöld szeme van, mint anyának.
ugyanúgy nyomja el a cigarettát, mint anya. ugyanúgy mozog a zenére, és ugyanúgy himbálózik várakozás közben. ugyanúgy szereti a fura dolgokat, mint anya.
anya nem szereti a macskákat. de a lánya kedvéért udvariasan eljátszotta, mennyire odavan értük.
anya süti a legfinomabb töltött csirkét a világon. olyat, amire aztán anya lánya napokig rájár.
anya szereti a krumplicukrot és a zöld pall mallt.
ebben szerencsés, mert a lánya egyiket sem szereti, így minden jó megmarad anyának.
anya szereti a csíkos harisnyákat. fehér alapon virágos bakancsa van és kék táskái, és egy isteni limezöld ruhája, amibe a lánya nem tudja belepréselni magát.

van egy fotó anyáról és anya lányáról.
itt anya még fiatal, huszonhárom körül van. nagy szoknyában guggol anya lányával szemben, a haja rövidre nyírva, és gyöngyökből készült fülbevaló van rajta. anya lánya kisfiúnak néz ki, fehér trikóban és pelenkában és csatos szandiban ácsorog, és a fűben piszkál valamit.
ez a kedvenc fotóm rólunk.
mert tudom, hogy bár már majdnem egyforma magasak vagyunk, anya mindig is óriás lesz mellettem. és én mindig az ő kicsi lánya leszek, akármilyen hülyeséget csinálok. 
és mint anya kicsi lánya, bármikor hazamehetek a nyomorommal.
és csak remélem, hogy egy nap az én kislányom is így fog rám nézni, és ő is óriásnak fog majd engem tartani.

és akkor majd tudni fogom, hogy mindent jól csináltam.