Kivételesen süt a nap, pedig December van és halál és tegnap köd volt, és már fázik a kezem, mikor fogom a cigarettát. A szél majdnem lefújt a Lánchídról, a fülemben pedig ment a zene, mikor ma éjszaka az idegenektől kapott rózsacsokorral sétáltam haza. Narancssárga rózsák. Nem szeretem a narancssárgát. Nem szeretem a rózsákat.
Mire van szükségünk? Nekem biztonságra. Nekem arra van szükségem, hogy stabil legyek. Stabil a saját instabilitásomban és amikor kibillenek, vissza tudjak billenni. Annyi oldalon tartom a frontot, és szükségem van arra, hogy engem is támogassanak. És emellett hisztérikus vagyok és összevissza, rengeteg rossz van bennem, jót már nem is mindig találok, de velem ezt vállalod. Én magamért nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni.
Mert bocsánatot kérek azért, ha megbántalak. Vagy ha olyan kijelentést tettem, ami nem feltétlenül a legjobb. Vagy ha kiviharzottam a lakásodból egy vita közepén, mert gyerekes vagyok, na, akkor bocsánatot kérek. Vagy ha direkt nem kereslek, mert mérges vagyok rád, aztán rád förmedek, hogy miért nem loholsz utánam, ha bunkó vagyok veled?! Akkor is bocsánatot kérek, mert fura, elborult logikám van, hülyén csinálom a dolgokat, ezt adta a készlet, ez nem feltétlenül jó, de ilyennek sikerültem. Ez fog változni, ahogyan rengeteg minden fog még bennem és velem és körülöttem, és én is fogok változni, de nem teljesen.
És lesznek dolgok, amik tetszenek majd neked és olyanok is, amik nem, olyanból pedig a legtöbb, amit nem tudunk megmagyarázni, ez így lesz.
Majd. Valamikor. Mert most egyelőre felváltva érzem magam leendő macskás néninek és femme fatale-nak, és együtt nevetek (??) a sorssal, akik vagy olyanokat küldenek az utamba, akik elfelejtenek szólni, hogy van barátnőjük, vagy én rohanok előlük, szóval nem, nem megy nekem, a végén még társkereső portált csinálok ebből az egészből. Mit tud felmutatni, hölgyem? Mmm, nézzük csak, 53 kilogrammot, mások hónaljáig érő testmagasságot, koffeinfüggőséget, és példásan teszem magam népszerűtlenné, illetve ölöm meg, fojtom el csírájában virágzásnak indult kapcsolataimat.
Ezekkel a méltán nagyra becsült skillekkel vágok neki minden nap annak az igazi, annak a nagybetűs életnek minden nap. Vannak jobb meg vannak szarabb napok, néha lelőném magam a Minyonban állva, máskor sírógörcsöt kapok, megint máskor pedig azt hiszem, hogy enyém minden, amit akarok. Már kevésbé vagyok búgócsiga, és így a karácsony közeledtével ismét nem jelentkezik az a probléma, hogy mit vegyek ajiba a nem létező pasimnak, ahogyan én sem kapok semmit, szilveszterkor pedig majd gondolkodhatok azon, hogy ezt az évet is sikerült kapcsolatmentesen zárnom, aztán majd a pezsgő ledöntésekor vigasztalom magam azzal, hogy legalább nem vagyok senkivel együtt csak azért, hogy ne legyek egyedül.
Igazából már nem érdekel. Rengeteg minden, legalábbis. Ez nem mindig van közte, de tényleg igyekszem én nagylány lenni, meg egyensúlyozgatni itt a dolgok között, szerencsére van ez a kis maréknyi ember, akik támogatnak, a blog miatt is rengeteg visszajelzést kapok, bár még mindig nonszensznek tartom, hogy valakit tényleg érdekeljen az, amit én itt összehordok - a tévénél még megértem, mert háttérzajként funkcionál, nade ez a felület? Ez hogyan? De vagytok, és rengeteg szeretetet kapok tőletek, amiért iszonyú hálás vagyok, és köszönöm.
Én pedig csinálom tovább ezt a nemistudommit. Tényleg ehhez értek a legjobban, hogy az legyek, aki vagyok, minden előnyével (ha van ilyen) és hátrányával együtt, mert legalább szívvel-lélekkel csinálom az egészet. Van kábé nyolcvan évem, azaz még hatvan belejönni, nem tudom, sikerülni fog-e, nem is vagyok mindig görcsösen rajta, de majd meglátjuk, mi lesz. Azt tudom, hogy vagy rúzsos fogú gonosz vén banya leszek Cirmivel, Kormival és Tappanccsal kiegészítve, a mopszot ölelgetve, vagy nem is tudom, valami kevésbé ijesztő és bizarr változat, aki nem próbál majd meg vodkás csokit adni a gyerekeknek.
Bár alapvetően kissé bizarr és ijesztő vagyok így is. Na mindegy. Ezen majd dolgozunk.
3 megjegyzés:
Lassan csak összejön egy könyvre való gondolat! ;)
üdv.:Rózsa Peti (fodrász)
Azért megbecsülendőek ezek a gondolatok, mert ma már egyre ritkább, hogy hozzád hasonlóan valaki meri vállalni és tisztán leírja mindazt, amit saját magáról gondol. Legyen benne pozitív illetve negatív érzések, de mindegyik hozzá tartozik. Ettől lehet egy egész ember. Bármi is történjen velünk egy adott nap, legyen ez akármilyen kis történés is, előre nem mindig gondolunk bele, de gyakran előfordul, hogy a jelentéktelennek hitt élethelyzetek fognak igazán jelentőséggel bírni az életünk során. Először leírjuk és úgy gondoljuk, hogy ez is csak egy sokadik iromány, azonban később mindig felszínre fog törni egy életérzés, hogy mennyi értelemmel is képes mindez szolgálni. Különbözőek vagyunk, eltérő értékes tulajdonságokkal más és más féle adottságokkal illetve életszokásokkal rendelkezünk, de ez a sokszínűség teszi igazán izgalmassá az életünket. Olyan vagy, amilyennek lenned kell és nem is tudod előre megmondani, de biztosan van olyan ember, aki pont téged szeretne megismerni.
A külsőségek hamar eltörpülnek, mihelyt magadból vagy képes adni, ami a saját emberi lényed részeként válik valósággá. Amit kisugárzol magadból, azzal fogod elvarázsolni és teremtesz benne egy új világot, olyan maradandót, ami által megszépíted az életét.
Kedves Eszter!
Ettől a szőrös háttértől nemm lehet normálisan olvasni:).egy szőrtelenítést iktass be kérlek!Köszi,egy olvasód.
Megjegyzés küldése