2013. június 27., csütörtök

- TALÁN NEM IS KELL


Van benne rossz is, és van benne jó. Néha szeretem és néha nem, és néha Sally vagyok, néha pedig nem. Néha húsz vagyok és néha negyven és néha szeretem és néha gyűlölöm, de minden szarával együtt - a beázó cipőkkel, a hideg hajnalokkal, a hajakkal a fürdőkád szélén, a gyorsan kifogyó öngyújtókkal, a szívkarcokkal együtt, mégis szeretem. Mert minden beázó cipő mellé jut egy összenevetés az esőben, minden hideg hajnalban ott van az a meleg kéz, ami az enyémet fogja, a hajakkal a kád szélén nem tudok már mit kezdeni, és az öngyújtókkal sem, de ha ezen múlik az egész boldogságom, akkor nagyon, nagyon szerencsés vagyok. Ahogyan azért is, hogy bár néha nagyon nehéz. és fogalmam sincs, hogyan fogok kilábalni a dolgokból, van valamim, ami másoknak nincsen - az a hatalmas kényszer, ami végigvonszolt engem az egész életemen, az a valami, amit anyámtól láttam, az én révedő tekintetű, rövid hajú anyámtól, akinek puha keze olyan emgnyugtatóan simult a homlokomra, mikor lázas voltam - az élni akarás, a szeretni akarás, a tenni akarás, az akarni akarás. És ez hatalmas ajándék, sokkal nagyobb, mintha mindig fogta volna a kezem, hiszen olyan hamar elengedte. És cserébe ezt adta, a legtöbbet, amit egy szülő, egy barát, egy testvér, egy felnőtt, egy angyal adhat valakinek. Az akarat. Az elhatározás, hogy menni fog, és történni fog, mert máshogyan nem lehet. És mennyire igaz - csak teljes erővel szabad neki állni. Mert máshogyan nem lehet.













Nincsenek megjegyzések: