2013. június 5., szerda











Mióta a belemet is kidolgozom, azóta rettenetesen vágyom egy ideális reggelire. Egy olyan reggelire, amit egy barátságos kávézó teraszán fogyasztok el úgy reggel tíz óra körül a délelőtti napfényben. Tejeskávét kortyolnék, vagy narancslevet. és baconos rántottát ennék. Aztán szépen elszívnánk egy cigarettát, és élveznénk az időt.



Amit még mindig is akartam - a mopsz és az andrássyn lévő lakás mellett -, az az egyensúly. Néha megvan, néha pedig nincs. Most épp felborult kissé, de dolgozom rajta. Az élet megy tovább, akármi is történik. Noémi szerint ártalmas a felfogásom magamra nézve, és az is, hogy sosem állok meg kiheverni a dolgokat, de azt hiszem, nekem erre nincs időm. Én tényleg félre tudom tenni a dolgokat, és akkor majd szépen lassan eltűnnek, ahogyan az idő is elmúlik.



Ez a nyár nem olyan lesz, mint a tavalyi, és nem a mínusz negyvenöt fok miatt, hanem mert nem tervezem továbbra is halálra dolgozni magam. Akármelyik pillanatban készen állok arra, hogy a kis barna bőröndömmel lelépjek a vérbe. És mégsem teszem meg. Egyszerre félek és határoztam el magam. Egyszerre sietek és lépkedek visszafelé. Fogalmam sincs, hogy most mi lesz. Ismételgetem, hogy az élet szép, és néha megsimítom a feliratot a csuklómon. Arra gondolok, hogy veszítettem és nyertem is egyszerre. Nem mintha játékként kezelnék egy szakítást, egyszerűen csak próbálom úgy felfogni, hogy ne láncoljon a földhöz a dolog. Régóta nem játszmázom. Nem érdekel a taktikázás sem.



Mindent tapasztalatnak kell felfognunk. Ezentúl figyelni fogok és éreztetni azokkal, akik fontosak, hogy azok. Átgondoltam a dolgokat, és van, amiben igazat adok, és olyan is van természetesen, amit megvétózok. A legjobb dolog, amely néha történhet velünk, az a csalódás.



Valahol mindenkinek igaza van, csak mi döntjük el, milyen arányban. Azt is, hogy hogyan kezeljük az élet ajándékait. Mert akkor is, ha épp azt látjuk, hogy ez a helyzet tiszta szopás, és nincs kiút, és nem tudjuk magunkat felkaparni a padlóról, muszáj megengednünk magunknak egy másik nézőpontot is.
Mindig ott a másik oldal. Minden kudarc ajándék, egy újabb lehetőség, hogy megtanuljuk, mit ne kövessünk el megint. Én így fogom fel.







Nincsenek megjegyzések: