Ki vagyok én? - kérdezzük magunktól. Honnan jöttem, hogyan jöttem, miért megyek, merre megyek, egyáltalán, mi is van most? - egész életünkben ilyen felesleges, tré kérdéseket teszünk fel. Mindig csak kérdezünk. Ha szakítanak velünk, akkor ott a miért. Ha történik valami, akkor miért velem? Ha hiszünk a nagy Ő-ben, akkor ki az? Folyamatosan csak a kurva kérdések. Állandóan. Mindig.



Miért érezzük azt, hogy feltétlenül be kell skatulyáznunk magunkat? Miért akarjuk ennyire megtudni, kik is vagyunk igazából? Sosem fogjuk. Annyira változékonyak vagyunk mindannyian. ... És ha esetleg rájövünk? Attól jobb lesz? De most komolyan, tényleg megéri ezzel eltölteni ennyi időt?



És mondjuk hogy hát nem. Persze, hogy nem.
És mégis kezdjük újra.



Ki vagyok én? Mi ez? Merre tartok? Milyen vagyok? Mit kellett volna tennem? Hogyan írjam le? És leírhatom? Feldolgozom? Feldolgoztam? Mi ez?