Én sosem hittem igazán az álmokban. Célokban hittem meg vágyakban, koszlott virágos füzetekbe színes tintával leírt dolgokban. Magamban hittem meg a két klaviatúraverő kezemben, aztán évekkel később már a bal csuklómon lévő feliratban. És a közhelyekben. Mert a közhelyek a legnagyobb igazak. Ezerszer elolvassuk őket, húzzuk rájuk a szájunkat, de igazak.



Én sosem tudtam igazán, mit akarok. Honnan tudhatná egy alig húsz lány, aki akart lenni vadászpilóta, hercegnő, miniszterelnök, író, fotós, filmrendező, színművész, zeneterapeuta, jelmeztervező, stylist, festő, mesekönyv-illusztrátor, asztronauta, haditudósító... minden. Azóta egyébként azt gondolom, hogy olyan szerencsétlen - vagy szerencsés - vegyülete vagyok ennek a rebellis magyar lánynak és a szélfútta amerikai fiúnak, hogy sosem leszek egy valami. Eszter-Virágként sem vagyok egyvalami. Vagyok a hisztérikus Eszter-Virág, aki remegő kézzel kotor a cigaretta után a táskájában, miközben a hangja a denevéreket menekülésre késztető magasságba csap fel; vagyok a rosszkedvű Eszter-Virág, aki szemét megjegyzéseket tesz, az asztallapot kapirgálja, és a semmibe bámul. Vagyok a Főmasnilány Eszter-Virág, aki szerelemből csinálja. Vagyok. Annyi minden vagyok.



Tényleg csak ez a lényeg, Hogy szerelemből csináld. Én tudom, hogy az élet egy nagyon-nagyon hosszú folyamat, és minden lehetőséget meg kell ragadnunk, attól függetlenül, hogy most kapjuk meg értük a jutalmat, vagy csak a folyamat részeként, évek múltán. De élnünk kell mindennel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek szar dolgok - vannak szar dolgok. Elvesztünk embereket, máskor rosszakban bízunk meg, megint máskor minket veszítenek el. Valahol mégis azt hiszem, ez az Élet rendje. A fixesek maradnak. Velünk. Együtt. Akkor is, ha asztronauta akarsz lenni, akkor is, ha illusztrátor.

Vannak olyanok, akik elég okosak ahhoz, hogy mások hibáiból tanuljanak. Én nem ilyen vagyok. Elég erős hajlamot mutatok ugyanazon hibák notórius, többszöri elkövetésére. Majd megtnaulom ezt is, remélhetőleg minél hamarabb. Talán most végére értem ennek a szar korszaknak, de lesz még ilyen.
Csak azt nem szabad elfelejtenem, hogy az élet szép.

Első szett, első gyerek - az első stylistkodás Oravecz Nórinak.
Fotó: Zsedrovits Enikő

Imádat : )
Fotó: Zsedrovits Enikő

Imádat II. :)
Fotó: Zsedrovits Enikő