a kedvenc mesém mindig is a szépség és a szörnyeteg volt.
talán azért, mert belle szerette a könyveket, és mert szörnyeteg kicsit hasonlított hozzám; talán mert a szereplők karaktere imádnivaló volt, nem tudom. de tényleg, oda meg vissza voltam mindig is ezért a meséért.
talán, mert a szörnyeteg kicsit mindig is magamra emlékeztetett. és itt most nem arra gondolok, hogy elküldte a csúf boszorka képébe öltözött jótündért, hanem arra, hogy azért a szörnyeteg utána tényleg nagyon igyekezett.
megpróbálta rendesen fogni a kanalat meg a villát; és próbált madarat etetni belle kedvéért, sőt, neki adta volna az egész könyvtárát, ha az kéri.
és ez tényleg nagy dolog. mármint a könyvek. én imádom a sajátjaim, a pöttyösökre meg vércseként vigyázom, az antikváriumokba imádok járni a könyvillat miatt.
gyűjtöm a pöttyös könyveket egyébként. mármint a sorozatot. nagyon szeretem.


és a szörnyeteg tényleg sokat tanult a hibáiból.
és nem akar úgy együtt lenni valakivel, hogy nem szerelmes belé. a szörnyeteg korrekt; ennek issza a levét éppen, mert akárhányszor a szörnyeteg hazamegy, arra gondol, hogy megint üres az ágya, és megint elege van  magából és úgy mindenből. mert a szörnyeteg egyedül van, és a munkájának, az életének él.
szörnyeteg egyébként szereti, ha reggelizni viszik, és imádja a narancslevet. szörnyeteg amúgy egy érzelmi nulla; talán tényleg férfiegója van, és hihetetlenül béna minden olyan dologban, ami egy kicsit is a kitárulkozásról szólna.
szörnyeteget mindig is kedveltem. sokkal jobban, mint arielle eric kercegét, vagy csipkerózsika pasiját. szörnyeteg más. szörnyeteg heves és udvariatlan; szörnyeteg nem tudja, mi az az etikett; szörnyeteg goroba, és agresszív. de szörnyeteg érez. érez. és ez nagy szó.


többen kérdeztétek már - tényleg egyedül vagyok. de mégsem, mert ott a masni, a tárgyalások, a tévé, a soho, az élet. és nekem rohannom kell utána.
és a szerelem? majd megtalál. amikor majd azt mondom valakire hogy hú. hogy húha.
húha nélkül pedig felesleges az egész.