ma olyan mindenségélményem volt a sohóban - így a tizenhatodik mai ledolgozott órám körül -, mikor az egész tömeg a someone like you-t énekelte a karaokézó mercivel együtt, hogy húha. nem is tudom megmagyarázni. mindenségélmény. ennyi. ilyen.


aztán amy mcdonalds jött, és azóta ez a szám zakatol bennem. hallottam, ahogyan leszámoltam a kasszát, ahogyan lehúztam a hostessruhát, elszívtam még egy suttyommarlborót, hallottam a hetvenesre várva, ahogy a szintén holtfáradt, trafikos norbival dumáltam, és ahogy ültem a trolin, akkor sem hagyott békén, szólt bennem a where you gonna go? where you gonna go? where you gonna sleep tonight? --- de olyan jó értelemben, nem a szokásos ki vagyok? mi az életem értelme? mire születtem?-ben (ezeket a kérdéseket képzeljük el az Easy A Olive-jának hangjával, amikor még a film elején erről beszél. na, most már érthető?), szóval nem úgy Olive-féle paródiában, hanem jó értelemben, üzemanyagszerűen, forgott körülöttem a virág, és azt éreztem, hogy bárhova mehetek, mert rengeteg lehetőségem van, sőt, csak lehetőségem van. hogy ez az élet valóban, felgyorsítva, röpködő színekkel, és nekem így kell. pont így.

 hosszú idő után felhívtam anyát is. mert tényleg arra gondoltam, amit a nóri mondott, meg arra, hogyha valami történne, kurvára bánnám az egészet (a csúnya szó itt jelenleg nyomatékosít). szóval megtettem. mint ahogy tényleg nem tudom, hogy hol alszom ma a dalban, itt sem. bármi történhet bármikor, ami egyrészt izgi, másrészt kicsit para, hogyha jobban belegondolunk, de az a titka, hogy csak az izgi részbe gondoljunk bele. úgy máris sokkal jobb lesz az egész. a pilóta keksznek is csak a közepét kell először megenni.

and you're singing the songs
thinking this is the life
and you wake up in the morning and your head feels twice the size
where you gonna go? where you gonna go?
where you gonna sleep tonight?