nem óhajtok évértékelőt tartani, már ezerszer megtettem. csak annyi, hogy köszönöm az új embereket neked, 2012. emellett köszönöm, hogy ilyen rettenetesen nehéz voltál és állandóan megszívattál, hogy folyamatosan kihúztad a lábam alól a padlót, és a többi. de köszönöm a jó dolgokat is. a cheerst, a sakálokat, a sohót. köszönöm. köszönöm a 10-es szekrényt, az utcán talált bérleteket és jegytömböket, köszönöm  macskát, a lakásomat, hogy el tudom magam tartani. köszönöm, hogy tudom már, akivel húsz év alatt is felületes a kapcsolatom, sosem lesz jobb. köszönöm az apró dolgokat - a szalvétából hajtogatott rózsát, a paradicsomokat, a fekete harisnyát, az energiaitalt, a pizzákat, köszönöm a tetoválást, azt, aki fogta a kezem közben. a nórikát. én köszönök mindent.


ha nagy leszek, már fogalmam sincs, mi leszek. és nem is érdekel. a közeli dolgok kötnek le, az, hogy két nap múlva húsz leszek, és még semmi érdemlegeset nem csináltam. a sakálok erre azt mondták, hogy nem is kell, hogy húsz éves létemre épp elég nagy teljesítmény, amit eddig csináltam. de én nem így képzeltem. tizenhárom, tozenöt, tizenhat, tizenhét évesen olyan nonszensznek tűnt, hogy egyszer eljutok ide is. mondjuk azt sem hittem, hogy leérettségizem, lesz macskám, póthajam, és dunhillre váltok. csupa meglepetés.


most, amikor igazából sehol sem vagyok, minden passzol. semmilyen vagyok, nem vagyok már gyerek, és érzem, hogy növök. nem vagyok jó, de nem vagyok rossz sem. önző vagyok és valószínűleg túl nagy a pofám. de önzetlen is vagyok, és néha félek is. letagadom, hogy félek, de beismerem; ellentétes vagyok, és néha fogalmam sincs, mit akarok. mindegy. kialakul majd. vannak, akik terelgetnek.

azért a pulton táncolás megvolt. a sakálok, a pultosok, a hostessek együtt. balázs. mindenki.

ki tudja, mi lesz jövő ilyenkor. leszek-e valahol majdnem 21 évesen? meglesz-e még a szekrényem a sohóban? remélem. mondom, lesz valahogy. szeretném. 

megőrzöm a pillanatokat. annyira erősen, hogy vissza tudok idézni mindent, a fényeket, az illatokat, a képeket. és van, ami le is van írva. ide, a füzetbe, a határidőnaplóba... valahova. de dokumentálva van minden pillanat. rettegek a felejtéstől. én emlékezni akarok mindenre, a jóra, a rosszra, a semlegesre, emlékezni akarok az érzésekre, minden szívdobbanásra.

ja és a fogadalmak. mit fogadjak meg? megtanulok rendesen bocsánatot kérni? megy valamennyire. nem verem le a hisztim a környezetemen? haladó vagyok. inkább hagyom az egészet a francba, minek? tavaly sem fogadtam meg semmit. talán csak azt, hogy megtartom, akit szeretek. igen, ez jó lesz.

hát ilyen voltál, 2012

volt rövid hajam. sajnos rendszeresen leszbikusnak néztek vele, és a combinón volt, hogy kacsintgattak rám idegen leányzók. azért szerettem, frankó volt!

és volt nálam a wargica is ám. akit a mai napig imádok!

meglátogatott míra is, akivel ma már nem tartjuk a kapcsolatot (első mínuszember).

és elmentem a media designosok kiállítására, ábel miatt (2-es számú mínuszember).
aztán összejöttünk. 

és elmentem wargicához nyúlra, a győr melletti világvárosba. és megmutattam nekik, hogyan kell felesezni (nagyon). 

életem folytatódott a tívíszeksönben...

... megcsináltam az első riportomat az anna and the barbies pásztor annájával. azt mondta nekem: "jó vagy, mama! " -- és arra gondoltam, hogy még nem. de lehetek az. hatalmas élmény volt! :3 aztán megcsináltam a riportomat radnai péterrel. annyira szar lett, hogy megbeszéltük jakupcsekékkel, hogy nem kell megvárniuk, amíg befutok. ezzel már most lehet zsarolni.

a gétés kemény mag továbbra is megvolt. köszönöm őket is!

a wargica felvonszolta magát pestre, és utána fel is költözött. én meg elkezdtem melózni a budapest parkban. 

és átköltöztem a hétkerbe. nórika belépett a képbe, és azóta is boldogítjuk egymást. éljen a tekila!

cézé is tiszteletét tette nálam

a macska kapott egy ízléses kutyás tálat, hogy biztos, ami biztos, legyen csak identitászavara

wargica szeptemberi látogatása is dokumentálva lett természetesen. itt még vörös hajjal a leányzó

szeptember - újra a stúdióban. lámpák, szerda reggelek, kávék. szeretem.

BKF MAKE - az est háziasszonya...

péterem?

és lett hajam is ám

meg második tetkóm

az álomcipőmből sajnos még mindig nem találtam 38-ast.

2012. december - köszönöm, jól vagyok.

a sakálok - titeket is köszönlek.

a tekilaszánrájszt meg ezennel kinevezném 2012 koktéljának.

azért szalagavatón is voltam!

na meg a poharas.

2012 utolsó - vagy 2013 első - pillanatai: pultramászás lvl 99

pulton táncolás lvl 99 - köszönöm, soho london!

és köszönnnék mindent, mindenkinek. akik mellettem voltak, azoknak. azoknak, akik nem, akik elfelejtettek, vagy gondoltak rám. mindent. neked is, 2012, így utólag, neked meg, 2013, előre.

és tényleg nem évbúcsúztatónak szántam!