génjeim a bőröndömben,
atmoszférában homlokom
megint, vagy talán még mindig. a karácsony egyre közeledik - ma már vettem ajándékot, a nórikának vásároltam be, és őszintén szólva ká büszke vagyok magamra, hogy már ennyi idővel az ünnep előtt szerváltam valakinek valamit.
még mindig nincs lefolyó-effektus, valahogy kezdem azt érezni végre, hogy tartok valamerre, pont akkor, amikor aztán tényleg nem tartok sehova, maximum egyik melóból a másikba, fekete egyenruha, fehér egyenruha, órabér, energiaital. dórika, kittike, sakálok.
valahogy most minden stimmel, pedig tényleg nyomorultak vagyunk. de jó. nem tudom, miért, talán mert most jutottam el arra a pontra, hogy felesleges aggódnom, nincs rá időm, energiám, nem visz a szél, én húzom őt magammal. gépem még mindig nincs, majd kész lesz karácsonykor. remélem.
talán igaza lesz gininek, és egyszer könyv lesz az egészből. csak azt nem tudom, mit kellene írni bele... lehet olyan könyvet kiadni, amiben csak üres lapok vannak? "ez az én történetem. tépd darabokra, és ragaszd össze újra " - mondta john lennon, és néha úgy érzem, tényleg folyamatosan ezt teszem. leírom és darabokra tépem, pedig talán mindent ki kellene tálalnom. elmondani az egész történetet, mind a tizenkilenc évet, tizenegy hónapot és tizenhárom napot valakinek. a három várost, a fényeket, az osztályt, a családot. az anyámat, akinél erősebb embert még nem láttam, az öcsémet a nagy szempilláival, apámat a pótlapokkal telitűzdelt, agyonpecsételt útlevelével, bendegúzt az óvodából, hát mindenkit. megvenné valaki?
kíváncsi vagyok, milyen ember lesz majd belőlem. az elmúlt évben emgtanultam egyedül lenni. megtanultam bocsánatot kérni, és beismerni, hogy hibáztam. azért elég nagy szégyen, hogy ennyi idősen jutottam el idáig. mindegy, legalább ezt elértem.
ha nem lesz világvége - márpedig nem lesz, mert nem óhajtok mopsz nélkül meghalni -, akkor kíváncsi vagyok a folytatásra. a 2013-as határidőnaplóra, jövő májusra, jövő ilyenkorra. hol leszek? ki leszek? milyen leszek? amszterdam, hága, berlin, tokió, prága, amszterdam, san fransisco - engem mind várnak. menni akarok, de maradnék, minden lehetséges értelemben.
sis vagyok. sakál vagyok, maugli vagyok, szöszke vagyok, én önző vagyok, de nagylelkű, érdes,és érzékeny, szegény és gazdag. minden vagyok, és semmi sem igazán.
de ez most így jó. maradj!
atmoszférában homlokom
autóm a galaxisban, elázott frázisok, amit
majd elvisz a szél
