és például az is érdekelne, hogy van-e Igazi. lassan már meggyőződésemmé vált, hogy nincsen; ez is csak egy újabb hülyesége a hollywoodi filmgyáraknak, hogy nagyot kasszírozzanak azokon az embereken, akiknek nincs senkijük (ha egy minimálisan több bridget jonesi vénával rendelkeznék, akkor rögtön arra gyanakodnék, hogy így akarnak nagyobbat taposni a szingliken, de szerencsére nem rendelkezem vele).

egész életünkben ezt hallgatjuk. nagy ő, igazi, lelkitárs, satöbbi. aki megért, és aki után egyből vágyakozni kezdünk, mikor boldog párocskákat látunk weheartites meg tumblres fotókon. akit hiányolunk az üres ágyunkból, és aki miatt ideggörcsöt kapunk minden szerelmespár láttán. valami ilyesmi.

és tényleg lenne ilyen? tényleg van valahol valaki, aki rám vár? aki olyan embert akar maga mellé, mint én? nem csak mi tesszük a nagy Őket nagy Őkké? nem csak mi akarjuk, hogy ők legyenek az egyetlenek, az utánozhatatlanok, életünk nagy szerelmei, aki mellett lehet családi házunk, két gyerekünk, meg egy golden retrieverünk? nem csak azért találtuk ki réges-régen ezt a Valakit, aki mellett beteljesedhet a szerelmünk, az életünk, meg még ki tudja, mindenünk, hogy legyen miben reménykednünk?

ezért húzzuk elő a régi szerelmeinket? ezért reménykedünk, hogy hátha, most jobb lesz? hogy megváltozott? vagy ezt csak egy bizonyos korig teszi az ember? (én most ebből a körből kimaradtam).

és mi van, ha azt hisszük valakiről, hogy ő a nagy Ő, és kiderül, hogy nem? ha ennyiszer tévedünk vele kapcsolatban, akkor honnan fogjuk tudni, hogy Ő Ő, mikor vele találkozunk?

őszintén szólva, nem is érdekel, van-e ilyen. nem gondolom, hogy ettől kellene függjön az életem, és azon szarakodjak, hogy akkor most ki kicsoda, meg hogyan is mennek ezek a dolgok.


de azért néha irigylem a szerelmes filmek női főszereplőjét.
nekik minden olyan egyszerű.