annyira egyedül vagyok, mint az a lámpaoszlop az előző házunk előtt

aztán mikor elfelejtem, hogy egyedül vagyok, akkor jól vagyok

aztán el kezd hiányozni

és megint egyedül leszek

[itt most kellene lennie egy depresszív hangulatú, weheartitról lekapott fekete-fehér képnek, de vagyunk még olyan jó viszonyban, a jó ízlés meg én, hogy nem teszek ki semmit]