2012. október 21., vasárnap


az a baj, hogy annyi érzés kavarog bennem, hogy nemhogy megfogalmazni, még leírni sem tudom. ábel azt mondta nekem, ahogyan szétmegyünk, biztosan találok valakit. tegnap volt ezervalahány jattom, és egy ultraszexi fiatalember táskáját emelgettem, aki fekete dunhillt szívott. apropó, fekete dunhill.
pamela szerint jobb az egyedüllét, mint a társas magány, én viszont azt sem tudom már, hogy milyen egyedül lenni, mert nem vagyok egyedül. egyedül-egyedül.

valószínűleg egyébként a tökéletes élet legszükségesebb eleme nem feltétlenül a 90-es évek lány- meg fiúcsapatainak számainak egymásnak linkelgetése, de azért elég jó. úgy passzol.

lassan három hete, hogy szétmentünk. azt hiszem, nagyon kevés esetben van olyan, hogy óban vagyunk az exszel, köszönünk egymásnak a folyosón, és senki nem akar belépni a másik szájába. egy ilyen példát tudok felhozni. és olyan esetek is vannak, amikor egyszerűen nem lehet elviselni a másik kedvességét.
ne tarts jogot a lelkiállapotom felmérésére. ne hívj, ne írj. így nem lehet elszakadni. így akárhányszor zárom le, nem sikerül. teljes szeparáció. köszönöm.

pami nálam volt kedd estétől tegnap estéig, és nagyon, nagyon örülök neki. nagyon hiányzott már!


Nincsenek megjegyzések: