mostanában annyi gondolkodni valóm van, hogy tényleg nem is tudok - akarok? - mindent leírni.
végre ősz van, a nekem olybá előnytelen 10 fok alatti ősz, amit szeretünk, de ő nem szeret minket.
én szeretlek téged, ősz. szeretem a hó- és avarillatot, amit reggel behoz a szobámba a szél, és szeretem a bakancsokat, a sálakat, az esti borzongásokat.

nem tudom magam utolérni mostanában. talán nem is szeretném? pedig de, igen, csak egyszerűen valahogy más a saját időm, mint a többieké. szinopszis, tervek, vázlatok, BKF divatbemutató, park, masni - minden összekeveredik, miközben az egyik helyen vagyok, a másikat intézem, a harmadikról gondolkodom, és a többi. kicsit össze kellene szednem magam, mondjuk aludni egy nagyot - egy tényleg nagyot! - és lehet menne. atmoszférában homlokom.