szerdán költözöm az új lakásba, és kétségbeesetten keresek megfelelően mazochista leendő lakótársam, aki augusztustól tudna engem boldoggá tenni, na és magát is a hetedik kerületi csodaszép lakásban. emellett megint rátelepedett a hőség a városra, szüntelenül kívánom a csokoládét, és pánikban vagyok a cuccolás miatt.

viszont tegnap ábellel találtunk nálunk egy retro 1984-ben gyártott zeit 15-ös fényképezőgépet - állítólag annyira ritka, hogy nagyon, és hivatalosan kábé nem is létezik, mert a neten három sornál többet nem nagyon írtak róla sehol sem. szóval előkerült ez a csodamasina, és kiújult a retró dolgok iránti imádatom - kattintottam párat, gyors iramban megtanultam (életemben nagyjából nyolcvanadik alkalommal) filmet befűzni, majd kinéztem magamnak vaterán egy elég jó kis gépezetet, és most erre gyűjtök.
annyira szeretem a régi dolgokat - a filmeket, a ruhákat, a pöttyös könyveket, a poharakat.

szóval most ez az aktuális terv (úgy érzem, amszterdamba és velencébe idén sem fogok eljutni, ahogy 90B-s melleim sem lesznek, sőt, az utcán sem fogok találni egymillió dollárt). elméletben pakolok, meg takarítok, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy trl-t nézek és bridges jones-módra leftetek a lakásban a tengernyi teendőt folyamatosan listába és pontokba szedve (úgy, mint: borosüvegek visszaváltása, bútorok visszatologatása, munkakeresés folytatása). elegem van a lila öntapadós szirszarokból meg a stresszből, és van egy olyan érzésem, hogy a jelenlegi problémáim véget értével majd jönnek az újak.

a gyakorlati időmet nem is említeném.

de nem baj! majd szerdán, a galériás szobában álomra hajtva a kis fejecskémet, na akkor majd lesz időm emiatt aggódni. most nem. most ezer más dolgon jár az eszem...