ma csak az jöjjön, aki könnyen szédül,aki úgy indul el, hogy a végére ér;




teljesen kikészít ez az őszi hűvös, mehetnékem van tőle, meg csinálhatnékom, ami érdekes módon nem vonatkozik a mosogatásra. egyszerűen költöznék, ikeába mennék, hordanám a gyöngyös pullert, zörgetném a bronz leveleket a csuklómon, a bakancsban ugrálnék a pocsolyákban a pöttyös, össze meg vissza zilált esernyőmmel. 




őszre tervezem a következő tetoválásomat, akkorra fognak majd úgy állni a dolgok, hogy tudjak szusszanni, valahol az augusztus harmincegyedike és a szeptember ötödike között - ez mind lesz az én vakációm, és ami azt illeti, hát már egyáltalán nem bánom, hogy nem voltam nyaralni, és hogy az egyetlen, ahova megyek, a kunigunda út lesz a gyakorlatom alatt (mtv, híradó). már felkészültem a kávéfőzésre, én nem bánom, szeretem a kávát, és biztosan fel tudok szedni majd valamennyi tudást.




nolácska most fejelte meg az erkélyajtó üvegét, elnézve a félkilós kis szőrcsomót, nehéz elképzelni, milyen is lesz majd nyolckilós kanapémacskaként, vagy elkövéredett, mogorva házimalacként, ahogyan a gyerekeim húzkodják a farkát meg dögönyözik. 
de az még messze van - jelenleg remegő farkincájú, rózsaszín tappancsú kis nyüszedék, aki úgy nyávog, hogy miúú, és bepánikol, ha kimegyünk a látószögéből, és a cipősszekrényben alszik és hiányzik az egyik foga.