' csak az maradt, amit másoknak adtam';

tegnap találkoztam a wargicával, és odaadtam neki a "szülcsinapcsiajcsiját". nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mivel lepjem meg, végül a SweetBox-os esztivel csináltattam egy monogramos gyűrűt neki -  hogy mindig emlékezzen arra, hogy kicsoda ő, mert szerintem warga krisztina sikereihez egyedül csak warga krisztina kell. nagyon is örült neki, meg én is, mert az eszti csinált nekem egy grátisz gyűrűt, ami passzol a wargáéhoz, úgyhogy most mindkettőnknek van monogramos fuxa :) a képen nem látszik, de a háttér púderszínű.

utána elmentünk kínaizni meg sétáltunk a duna partján, persze megint megváltottuk a világot. valamikor majd alkoholizálásba is fogunk kezdeni, ha majd lesz rá időnk.

azért jó ez a barátságdolog. mármint nagyon szeretem a wargát úgy, ahogy van, akkor is, ha néha összerúgjuk a port, meg egyikünknek nem tetszik az, amit a másik csinál, de azt hiszem, leginkább ez egy barátság lényege, hogy vállalod a balhét, de megmondod, hogy te, szerintem ezt szarul csinálod.

és arra is kíváncsi vagyok, hol tartunk majd tíz év múlva (illetve amúgy gondolom, én fogok koldulni a warga lábtörlőjén, de persze nyitva hagyom a kérdést). meglátjuk!

tegnap beszéltem anyával, úgy tűnt, mintha több hónapja történt volna a v, de csak azért, mert szétcsúsztam az elmúlt két hétben, teljesen összefolyt minden előttem, a fények, a napok, egymásba csúsztak az elszívott cigaretták, a pólók, a sziaegyjegyetkérekötszázforintleszek, minden. 

kicsit nagyon nehéz volt. minden buszúton hazafelé bekönnyeztem a gondolatra, hogy mi lesz velem. 

ráadásul a bloggal kapcsolatban is kétségbe voltam esve - már nem tudok ugyanaz a vidám lány lenni, mint voltam - mondtam tegnap a wargának, aki erre azt válaszolta, hogy nem is kell. már nem nézhetem olyan pozitívan a világot, mint tizenhat évesen láttam, mert nőttem. ha felnőttebb is lettem, legalább ennyivel.

ami még jó, hogy van hajam végre! eddig is volt, de most már tudok magamnak szerelni ilyen nyuszifarokszerű kontyot, ami jelenleg hatalmas boldogsággal tölt el, hiszen amikor kócosan egy ilyen kis gombóccal a fejemen leftetek, még jobban hajléktalanszerű vagyok. sajnos még senki nem akart viszont pénzt adni. 

hétfő délután van, ábel tócsnit süt a konyhában a saját családi receptjük alapján (én vállaltam a krumplipucolást meg hagymaaprítást), a macska a lisztdaraboktól kezdve a hagymahéjon át mindent feleszik a konyhapadlóról (a sajtos popcorn után már meg sem lepődök), kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni majd egy fél év múlva, mert így is kétféle szárazat eszik meg konzervet, teljesen el van kapatva (szerintem azt hiszi, gazdagok vagyunk). kis szürkeség.

szóval most azt hiszem, minden rendben van (3 kopp), e-bay addikciómat próbálom redukálni (nem megy könnyen), kíváncsi vagyok, hogy a warga mit szervált nekem a kis brüsszeli körútjáról, otthon hagyta tegnap az állítólagos ajándékomat (bár már volt pofám megvádolni azzal, hogy igazából elfelejtette, és holnap bezúz az első százforintosba és vesz nekem valamit), gyúrok a második tetkóra, és ami a legfontosabb, költözik a kiccsalád! szóval ha tudtok pesten másfél-két szobás albérletet, ne habozzatok, és dobjatok meg emaillel, mert kétségbeesetten keresgélünk!

köszönöm :)